- Úgy érzem még 1987-ben lezárult valami az Omega életében. Ott valami megváltozott, az egész környezet, az egész világ, talán perspektívát sem láttunk. El is fáradtunk egy picit, de addig úgy működött minden, ahogy egy igazi bandában kell. Nem terveztünk ilyen hosszú leállást, így alakult. Ez alatt az idő alatt az egymáshoz való viszonyunk is megváltozott, kitört a kapitalizmus, ami szintén hatással volt mindenkire. 1994-ben gyakorlatilag egy üzleti vállalkozás keretében álltunk össze, majd menet közben derült ki, hogy még mindig nagyon szeretünk zenélni. Be kell vallanunk, hogy a pénz egy komoly motiváció volt hét év után, nem beszélve arról, hogy egy korábban nem látott méretű koncertre készülhettünk.
Itt egy kicsit eltöpreng azon, hogy a hét év szünet valóban mindent kettévágott-e.
- Zeneileg nem érzem úgy, hogy 87 után semmi nem történt. Nagyon szeretem a 90-es években készült anyagokat, számos nagyszerű dal fontos része az Omega életműnek. A Keresztút vége, vagy a Boldog angyalok kifejezetten jól eltalált nóták. Ezzel együtt a 90-es években már más volt az Omega. 1994 lökést adott, éreztük, hogy nincs vége. 1999-ben ugyanezt megismételtük, sokkal jobb technikai és időjárási körülmények között. Az a mindenkori No.1. koncertünk, nagyjából tökéletes volt. Emlékszem, valahogy nem volt kedvünk hazamenni, pirkadatkor még ott feküdtünk a stadion gyepén Benkő Lacival és Molnár Csabával. Szépen elbúcsúztattuk magunkban az egészet, hiszen innen hova tovább? Az Omegára mindig jellemző volt, hogy többet, jobbat, még-még-még, de innen már nem volt hova tovább. Legalábbis ott és akkor úgy gondoltuk. A kelet-európai valóságban elértük azt, ami elérhető volt. Az én lelkemben ezt a bulit semmi nem tudta felülmúlni.
A teljes interjúért klikk.
Nyomj egy lájkot, ha kedveled az Omega együttes dalait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése