Megható Omega dalok ITT.
Ő nem kellett senkinek
Nem hívták kedvesen
Félt a gúnyos szavaktól
Árnyékban élt csendesen
Várt, de senki nem felelt
Hogyha mégis kérdezett
Fájt, ha egyszer elesett
Átnéztek rajta az emberek
Az este szállt, eltávoztak a fények
A világ megváltozott
Sötétség megszépítette arcát
Éjszaka ha álmodott
Álmában rásütött a Nap
Mindig kék volt az ég
Szépsége féltett kincse volt
Nem adta semmiért
Táncra most hívták oly sokan
Megfogták két kezét
Várták hogy elkísérjék őt
Megcsodálták szép szemét
Kisleány, kit senki nem vett észre Csúnya volt és elhagyott Kisleány nem nézett a szemekbe Szomorúan hallgatott
Ő nem kellett senkinek Nem hívták kedvesen Félt a gúnyos szavaktól Árnyékban élt csendesen Várt, de senki nem felelt Hogyha mégis kérdezett Fájt, ha egyszer elesett Átnéztek rajta az emberek
Az este szállt, eltávoztak a fények A világ megváltozott Sötétség megszépítette arcát Éjszaka ha álmodott
Álmában rásütött a Nap Mindig kék volt az ég Szépsége féltett kincse volt Nem adta semmiért Táncra most hívták oly sokan Megfogták két kezét Várták hogy elkísérjék őt Megcsodálták szép szemét
Szólt egy hang, mely elűzte az álmát Színes kép így összetört Sápadt fény borult a kis szobára Arca fáradt s meggyötört
Ő nem kellett senkinek Nem hívták kedvesen Félt a gúnyos szavaktól Árnyékban élt csendesen Álmában rásütött a Nap Mindig kék volt az ég Szépsége féltett kincse volt Nem adta semmiért
Alszik és nem vár ébredést Sötét éj elvitte őt örökké Alszik és nem vár ébredést Sötét éj elvitte őt örökké Alszik és nem vár ébredést Sötét éj elvitte őt örökké Alszik és nem vár ébredést Sötét éj elvitte őt örökké
Beküldő
VálaszTörlésLaura9090
Laura9090
Szomorú történet
Kisleány, kit senki nem vett észre
Csúnya volt és elhagyott
Kisleány nem nézett a szemekbe
Szomorúan hallgatott
Ő nem kellett senkinek
Nem hívták kedvesen
Félt a gúnyos szavaktól
Árnyékban élt csendesen
Várt, de senki nem felelt
Hogyha mégis kérdezett
Fájt, ha egyszer elesett
Átnéztek rajta az emberek
Az este szállt, eltávoztak a fények
A világ megváltozott
Sötétség megszépítette arcát
Éjszaka ha álmodott
Álmában rásütött a Nap
Mindig kék volt az ég
Szépsége féltett kincse volt
Nem adta semmiért
Táncra most hívták oly sokan
Megfogták két kezét
Várták hogy elkísérjék őt
Megcsodálták szép szemét
Szólt egy hang, mely elűzte az álmát
Színes kép így összetört
Sápadt fény borult a kis szobára
Arca fáradt s meggyötört
Ő nem kellett senkinek
Nem hívták kedvesen
Félt a gúnyos szavaktól
Árnyékban élt csendesen
Álmában rásütött a Nap
Mindig kék volt az ég
Szépsége féltett kincse volt
Nem adta semmiért
Alszik és nem vár ébredést
Sötét éj elvitte őt örökké
Alszik és nem vár ébredést
Sötét éj elvitte őt örökké
Alszik és nem vár ébredést
Sötét éj elvitte őt örökké
Alszik és nem vár ébredést
Sötét éj elvitte őt örökké