Megható Omega dalok ITT.
Úgy tudom, a trombita volt az első hangszered. Nálad mivel kezdődött a zenélés?
A zenével elég hamar megismerkedtem, mert édesanyám várandósan is bejárt a konzervatóriumba, és amikor Bachot gyakorolt, időnként kidörömböltem neki, ha valami nagyon tetszett. Ötévesen elkezdtem én is zongorázni, de hamarosan ott is hagytam ezt a magas ívű pályát, amikor sokadjára vettem észre, hogy a tanárom egy nagy takaróba burkolózva szundikált, miközben játszogattam neki a Kis kezek, nagy mesterekből. A trombitát az artistaképzőben kaptam Heinemann Sándortól, aki a Fővárosi Nagycirkusz karnagya volt. Zeneelméletre és összhangzattanra tanított, a hangszerrel viszont meggyűlt a bajom, mert három hónap után sem akart kijönni belőle egyetlen egyenes hang sem. Amikor a csoportvezetőm, Dedi bácsi [Domonkos Zoltán] hallott a kudarcról, előhozott nekem egy álomszép, bélhúros akusztikus gitárt, és csak annyit fűzött hozzá: „Gyurika, ez jó”. Ezzel a három szóval indított utamra. Attól kezdve magunk fúrtuk-faragtuk a gitárokat, és telefonfülkéből kilopott fülhallgatóból fabrikáltunk hozzájuk hangszedőt. Így jutottam el az első ismert zenekaromig, a Deccáig, amelynek Horváth Charlie volt az énekese.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése