Egyszer az életben a felcsúti Pancho Arénának is lehet értelme, és ez szombat este, az Omega koncertjén jött el. Sokat támadták az együttest, hogy miért éppen ezt a helyszínt választotta, de látva, hallva a fellépést minden értelmet nyert.
Az Omega stadionokhoz van szokva, hatalmas közönséghez, nehéz lehet maguknak is bevallani, hogy alig érdeklik már az embereket. Ahogy Nagy Feró is megmondta velük kapcsolatban, van évi 10-12 koncertjük, annak nagy része külföldön, valamiből meg kell élni, ha lehet, úgy, hogy ne kelljen nagyot égni és tehetségkutatókban zsűrizni.
Az Omegának tökéletesen megfelelt a felcsúti helyszín, mert egy csomót cikkeztek róluk, mindenki számára nyilvánvalóvá válhatott, hogy még léteznek, sőt koncerteznek is, és ha már koncerteznek, az még esemény is. Mivel a felcsúti füves pályát mindenki stadionnak hívja, még azt is elmondhatják, hogy stadionkoncertet adnak két-háromezer ember előtt.
Az őrült ráhangolódás
A koncert előtt a meccset mutatták a kivetítőkön, és mindenki kényelmesen elhevert a felcsúti pálya füvén. A mérkőzés után aztán Rákász Béla érkezett, akinek az lett volna a feladata, hogy felpörgesse az embereket, dea tikkasztó hőségben alig vettek róla tudomást.
Pedig Rákász Béla mindent megtett, hogy hurráhangulat legyen a pályán.
Ha valaki nem követi a hazai labdarúgó-bajnokságot, de az Omegát éppenséggel szereti, és ellátogatott a koncertre, akkor legkésőbb most rá kellett jönnie, hogy a Pancho Aréna valójában mindenféle bölcsészek roppant drága kísérleti műhelye. Egy olyan hely, ahol minden, de tényleg minden azonnal új értelmet kap.
Amikor például Rákász Béla ujjongva elmondta, hogy micsoda csodálatos, templomszerű épületben vagyunk, aztán berakta a Money for Nothingot a Dire Straitstől, ott egy kicsit bennünk is eltört valami. Az ember nézett jobbra, nézett balra, hümmögött,eleresztett egy fanyar mosolyt, és kényszeredetten beleivott a sörébe, amit a Mészáros Bár és pizzéria egyenpólós srácai adtak.
Rákász Béla aztán olyannyira elragadtatta magát, illetve ragadta el a piknikhangulat, hogy benyomta az 1993-as Somewhere Over the Rainbow-t, és arról kezdett beszélni, hogy amikor ez kijött, akkor ugyanilyen meleg volt, ugyanilyen lazák voltunk, és nagyon jók voltunk fociban. Feladta a leckét, mert egy-egy részletét érteni vélem a dolognak, az egész viszont sehogy sem áll össze.
Oké, kezdődik a koncert
Sajnos, Rákász csak kilencig állt a színpadon. Bejelentette, hogy következik az Omega, amirevalamiféle üdvrivalgásnak kellett volna jönnie, de nem jött semmi.Nem sokkal később megjelentek a vonósok, a kórus is, elősétált Benkő László, hogy egy fáklyával meggyújtson néhány gyertyát a színpadon. Eddig tartottak az események, mert belekezdett az Omega a zenélésbe.
Klikk a teljes cikkért.
Nyomj egy lájkot, ha kedveled az Omega együttes dalait.
Omega kiadványok, érdekességek - KLIKK.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése